A televízós csatornákon sugárzott filmek egy része azt sugallja, hogy az öngyilkos merénylőket – akár egykor a janicsárokat – már két-három éves korukban táborokba viszik és képezni kezdik majdani gaztettükre; később nyugati egyetemeken taníttatják őket; azután beülnek a bombával rakott járműbe és végrehajtják a merényletet. Még egyszerűbben: Osama bin Laden, az ős-Drakula megharapja a közelében levőket, azok pedig egyre többeket – így szaporodnak a vámpírok. Mindez azt sugallja, hogy a végrehajtók távirányítású robotemberek, és a terrorizmusnak egyetlen oka van: megőrült egy milliomos és ebben segített neki az iszlám.

A blamázst még növeli, hogy az FBI által titokzatosan Osama bin Laden harcosának megjelöltek közül is többről kiderült, hogy álnéven szállt fel a gépre…

Érdemes azonban követni egy olyan szálat, ami nem szívesen fejtegetnek a nyilvánosság előtt, mert úgy tűnik, alig van köze Osama bin Ladenhez.

A hamburgiakról inkább az derül ki, hogy igyekeztek ugyan kapcsolatot keresni Osama bin Ladenhez, mert jól jött volna némi pénz és néhány harcos, de a "Bázis" beépülni szándékozó ügynököket látott bennük, ezért kerülte a kapcsolatot velük. Belefér a képbe: az első számú közellenség bizony nem csoda, ha idővel kissé paranoiás lesz, ha üldözési mániája alakul ki, akárcsak Hitlernek, Sztálinnak és Caucescounak.

Mohamed Atta édesapja jónevű ügyvéd Kairóban. Egyetlen fia azonban nem a fővárosban született, ahol család elegáns házban lakik, hanem a vidéki rezidencián, a Nílus deltájában, egy Kafr el-Sheik nevű városkában. A család feje tisztes úriember, akinek ügyelnie kell három lánya jó hírére, és praxisának renoméjára is.

– A légynek sem ártott volna, gyűlölte Osama bin Ladent. Egyetemista korában, de később sem jött ki hozzánk a rendőrség, pedig tudjuk, mennyit zaklatták az ellenzéket. Mert képmutató egy ország ez, olyan képmutató, mint az Amerikai Egyesült Államok, amit a pénzes olajtársaságok irányítanak, akiknek nem drága az emberélet.

Mohamed Atta építészetet tanult a Kairói Egyetemen. Későbbi német barátaitól tudjuk, hogy diáktársai között valóban sok rebellis volt és Mohamed Atta kedvelte társaságukat. Eljárt abba a klubba, melyben nyilvánvalóan jelen volt az Iszlám Testvériség, az Egyiptomban betiltott szélsőséges iszlámista csoport.

Az Iszlám Testvériség (az “Al-Ikhwan Al-Moslemoon”) mozgalom 1928-ban indult Egyiptomban azzal a céllal, hogy az iszlámot, mint államalkotó vallást hirdesse meg, mely megmutatja a helyes életmódot. Az iszlám “egyszerre könyv és kard” és az Iszlám Testvériség mozgalom egyik fő célkitűzése, hogy a sokszor tájékozatlan moszlimok között népszerűsítse az iszlám ezen tanait. Tekintettel arra, hogy a mozgalom elsősorban az egyszerű emberekhez szól, inkább gyűléseket, beszélgetéseket szervez, mint könyveket osztogat. Vezetői úgy gondolják, amit az államszervezésről és a helyes életről tudni kell, azt megírta a Korán, melynek minden szava isteni eredetű.

Ha pedig ez így van, akkor Mohamed Atta igencsak rossz tanítványa volt Osama bin Ladennek. Olyan fegyelmezetlen, hogy csoda, ha egyáltalán kapcsolatban maradt vele, nem is szólva arról, hogy még a legjelentősebb akciót is rábízták.

Osama bin Laden szervezete ugyanis (így sejti az angol titkosszolgálat) kiadott egy kézikönyvecskét arról, hogyan kell viselkednie a “jó terroristának”. Ebben az igencsak szájbarágós használati utasításban rendkívül fontos parancs, hogy a rejtőzködő ügynök ne mutassa ki vallási és politikai meggyőződését, sőt, lehetőleg sohasem beszéljen ilyen dolgokról.

Mindenesetre Mohamed Atta még 1996-ban is úgy gondolta, olyan érdekes, de ártatlan társaság az Iszlám Testvériség, hogy aligha botránkoztatja meg német kollégáit. Ha valóban az az igazság, hogy már zsenge ifjúkorától gonoszságra tört, és Osama bin Laden szárnyai alá kerülve egyenes útja volt az öngyilkos merénylők vezérségéhez, akkor Mohamed Atta ezzel bizony jókora baklövést követett el.

Sokkal valószínűbbnek tűnik azonban, hogy Mohamed Atta egyszerűen kamaszos indulatait élte ki ellenzékiségében. Jól ismert jelenség ez a keleti blokk országaiban, ahol csak kevés baráti társaság, még kevesebb építész tankör éltette bulijain a Komszomolt vagy annak valamelyik helyi változatát. Ezen az sem változtat sokat, hogy Mohamed Atta még azután is fenntartotta kapcsolatát az egyiptomi szervezettel, hogy 1990-ben, egyetemi tanulmányait befejezve egy mérnök-szövetkezet tagja lett – hisz ez a szövetkezet ugyancsak az Iszlám Testvériség befolyása alatt állt.

Munkát is kapott Mohamed Atta, mégpedig egy német cégnél, akinek bíztatására és segítségével 1992-ben beiratkozott a Hamburgi Műszaki Egyetemre. Mohamed Atta akkoriban – ellentétben a kézikönyvecske utasításaival – heves politikai vitákban vett részt, és következetesen képviselte álláspontját, hogy nem ért egyet a szekularizált egyiptomi vezetés egyre keményebb vallásellenes fellépésével.

A hamburgi képzés keretében politikai érdeklődésének megfelelő témát választott: az iszlám negyedek megőrzésének és megmentésének problémájával kezdett foglalkozni, konkrétabban a szíriai Aleppoval.

Az év végén már munkát is talált: egy Plankontor nevű építész irodában dolgozott napi négy órát, helyesebben az ottani szabályzók miatt hivatalosan heti tizenkilenc órát. Egyik munkatársa, Jörg Lewin így emlékszik rá:

–Rendkívül kritikus volt a nyugati kapitalista fejlődéssel szemben. Minden arab arra vágyott, hogy letelepedhessen Németországban, de ő csak tanulni akart, azután haza akart térni és hazáját akarta szolgálni tudásával.

– Szinte aszketikusan élt, sokat dolgozott, takarított, autókkal kereskedett. Minden módon igyekezett pénzt keresni. Ügyes rajzoló volt. Amikor 1997 júniusában kénytelenek voltunk elbocsátani, nagyon el volt keseredve. Sajnáltuk, szomorú, hogy egy tehetséges embert kiszorít a számítógépes rajzolóprogram. De hát akkor már mindenki áttért a CAD-ra, nem bírtuk volna a versenyt. Úgy akartunk enyhíteni lelkifurdalásunkon, hogy egy kicsit több végkielégítést akartunk utalni neki, de ő túlságosan büszke volt. Visszautalta, mondván, ami jár az jár, több nem kell.

Ez bizony elég rossz fényt vetne Osama bin Laden szervezetére. Egyrészt mert nem tud normális megélhetést biztosítani alvó ügynökeinek, másrészt, mert Mohamed Atta megint fegyelmezetlen volt és pocskondiázta azt az országot, ahol rejtőzködött.

A tanulmányúton Mohamed Atta mellett két német diák is részt vett, Volker Hauth és Ralph Bodenstein. Őket vitte el Mohamed Atta abba a körbe, melyben nyilvánvaló volt az Iszlám Testvériség befolyása:

– Mohamed Atta nem beszélt politikai kapcsolatairól, de még kívülállók számára is nyilvánvaló volt, hogy az Iszlám Testvériséggel együtt keresik az igazságot, ahogy ő mondta. Azt hiszem, talán ez az út volt a vízválasztó az életében. Amúgy is megváltozott. Németországban csendes volt és visszahúzódó, ezen az úton viszont feléledt jó kapcsolatteremtő képessége, megtalálta a hangot a gyerekekkel, az öregekkel, de a professzorokkal és a kormányzati tisztviselőkkel is. Még egy lányra is szemet vetett, meg is lepődtem, mert amúgy sohasem foglalkozott lányokkal. Amal csinos és magabiztos palesztin lány volt, láthatóan elvarázsolta Mohamedet. Egy építész irodában dolgozott, akárcsak Mohamed Atta. Kicsit flörtölt is vele, azzal húzta, hogy minden egyiptomi fáraó. De látta, hogy ez nem jön be, úgyhogy inkább arról kezdett el mesélni, hogy kénytelen taxival járni munkába, mert a buszon túlságosan közel kerül a férfiakhoz. Persze, ezt is valahogy kétértelműen mondta: lehetett úgy is érteni, hogy az iszlám szabályaihoz képest, de úgy is, hogy egyszerűen zaklatják a csinos lányt. Mohamed Atta így értette. A szállodába visszatérve már teljesen lehiggadt, mondván, hogy túlságosan szabados a lány, nem való hozzá.

– Ezek a lusta dagadt macskák elveszik az utolsó falatot is a szegények elől, hogy azután csak kidobják, mert már megcsömörlöttek a dőzsöléstől.

Mindebből valóban le lehet vonni azt a következtetést, hogy megváltozott, de ha meggondoljuk, hazatértükkor Mohamed Atta is mondhatott volna hasonlókat német útitársairól, akik az arab országokban csendesek voltak és visszahúzódók, alig mondtak véleményt a diákklubban, viszont Németországban kinyíltak és bratyizni kezdtek mindenféle emberekkel. Mohamed Atta erre azonban bizonyára nem tért ki az úti beszámolóban, amit fél éven át írt szorgosan két német társával együtt. A jelentést kiválónak minősítette a német minisztérium.

– Sokan összejöttek abban a lakásban, volt, hogy húszan is, ezt onnan tudom, hogy a cipőjüket a lépcsőházban hagyták, át kellet botladoznom rajtuk.

1996-97 telén Mohamed Atta néhányszor a tolmács szerepében is megjelent. Kielben segített olyanoknak, akik szociális segélyért folyamodtak. A hivatal nem fizette neki, és bizonyára a segélyért kuncsorgók sem magas órabérben alkalmazták. Valószínűleg moszlim meggyőződésből, alamizsnaként szánta rá magát erre Mohamed Atta. Mégis fontos mozzanatnak tűnik ez a tolmácskodás: Mohamed Atta egyrészt megtapasztalhatta hittestvéreinek sorsát, azt, hogyan bánnak velük a hivatalokban; másrészt olyan kapcsolatokat szerezhetett az elkeseredett emberek körében, melyek később még jól jöhettek neki. Mindenesetre hamarosan ő is kevés híján azok közé keveredett, akiken nemrég még módjában állt segíteni: 1997 nyarán egy rajzoló programmal váltották fel az építész irodában, elesett havi ezerötszáz márkás fix jövedelemétől. Felfüggesztette tanulmányait és egy jó évre eltűnt a városból.

Az FBI feltételezése szerint hazament és buszokat robbantott. Ezen hipotézis mögött három premissza áll: 1. Otthagyta a munkahelyét és az egyetemet. 2. Azidőben sok támadás érte a turistákat Egyiptomban, az első merényletet éppen egy német turistabusz ellen követték el. 3. Mohamed Atta megváltozva tért vissza Németországba, még a sarki fűszeres, Hannelore Haase is alig ismert rá:

A dolgozat témája az volt, hogyan képesek különféle építészeti stílusok együtt létezni, hogyan lehet megőrizni a szíriai Aleppo arab óvárosát, a Khareg Bab-en-Nasr városnegyedet.

– Mohamed Atta lelkesedett azért, amit Aleppoban megvalósulni látott: zsidók és keresztények éltek együtt moszlimokkal. Némi öniróniával még arra is utalt, hogy a moszlimok is békésen megéltek egymással, noha eltérő iszlám közösségekhez tartoztak.

Nem csoda, hogy a jól tanuló, csendes és megbízható Mohamed Atta hamarosan hallgatói önkormányzat egyik képviselője lett, és sokan fordultak hozzá különféle kérésekkel.

Mohamed Atta segítségével hozta létre Said Bahaji az Islam AG nevű moszlim önképző- és imádkozó kört. (Az AG kettős jelentésű rövidítés: Aktiengesellschaft, azaz részvénytársaság, de Arbeitsgruppe, azaz munkacsoport is lehet. Hivatalosan az utóbbit rövidítette az AG, csakhogy az Aktiengesellschaft és az Arbeitsgruppe kontaminálása is AG, azaz Aktionsgruppe, vagyis akciócsoport. Ha már itt tartunk, ne feledjük, Mohamed Atta csak az USA-ban használta az Atta nevét, ami nagyon emlékeztetet az angol attack és a német attacke szavakra, melyek támadást, rohamot jelentenek.) Ez a társaság nemcsak saját helyiségeket kapott az egyetem “barakknak” becézett épületében, hanem számítógépeket és Internet elérést is.

A tizenöt hónapos eltűnés talán valóban azt jelentette, hogy Mohamed Atta Osama bin Laden valamelyik táborában volt kiképzésen, de ha hiszünk a terroristák Londonban talált kézikönyvecskéjének, akkor az immár kiképzett Mohamed Attának nem viselhetett volna szakállat és kaftánt. Ellenkezőleg: meg kellett volna borotválkoznia, virslit kellett volna tömnie alkoholmentes sörrel (alkoholt még a látszat kedvéért sem enged fogyasztani a kiskönyv) és farmerben járkálva csendesen ücsörögnie a könyvtárban.

Ehelyett szervezkedett. Vezéregyéniséggé vált. Nem tudni, hol töltötte el azt a tizenöt hónapot, de az biztos, hogy nem agymosott bábot csináltak belőle. Az is feltehető, hogy visszatértekor már valamit tervezett, mert az általa szervezett körből ketten is vele együtt “vesztették el” az útlevelüket 1999-ben, egy bajor kiruccanás alkalmával. Nyilvánvalóan makulátlanítás céljából, azért, hogy ne legyenek benne olyan pecsétek, melyek Irakból, Afganisztánból vagy egyéb “gyanús” arab országokból származnak. Később mindketten Mohamed Atta tettestársai lettek.

– Csökönyös, sőt, konok fiú volt – meséli Chrilla Wendt, – sohasem láttam mosolyogni. Minden héten találkoztunk, órákat töltöttünk együtt a az én szűköcske szobámban. Láthatóan zavarta, hogy nő létemre ennyire közel vagyok hozzá, mert bizony néha önkéntelenül összeért a kezünk, vagy a karunk. Amikor kész volt az egész, akkor javasoltam, olvassuk át egyben, de nem volt hajlandó. Amikor kérdeztem, miért nem fogadja el a segítségemet, nagyon zavarba jött. A professzor úr nagyon szeretett volna kitűnőt adni a dolgozatra, de a nyelvezet miatt nem tehette.

Mohamed Atta a dolgozat szövege elé még egy lapot beköttetett, melyen a munkát a Korán szavaival Allahnak, minden világok urának ajánlja, akiért életét áldozza. A védéskor két professzor vizsgáztatta: témavezetője és egy hölgy. Kitűnő minősítést kapott.

– A professzor úr mint büszke témavezető boldogan rázott kezet vele, gratulált, és dicsérte, milyen jól állta a sarat – meséli Wendt kisasszony, – majd leforrázva vettük tudomásul, hogy a független vizsgáztató, a professzor úr egyik kedves és tisztelt kolléganője gratulációra nyújtott kezét visszautasítja a konok Mohamed Atta. Kínos pillanat volt.

Ez a provokált botrány szöges ellentmondásban áll a "Bázis" szabályzatával, mely szerint az alvó ügynök még hétköznapi köszönések alkalmával is tartózkodjon a vallási meggyőződését tükröző megnyilvánulásoktól. Az is lehet persze, hogy tudatosan provokálta a botrányt, mert így azt hihették, szégyenében tűnt el, ugyanis azóta a bigott vallásosságból visszautasított gratuláció óta nem látták a hamburgi egyetemen.

Az FBI szerint 2000. június harmadikán érkezett meg New Yorkba. Marwan Al-Shehhi barátjával, akit egyszerűen unokatestvéreként mutatott be, kocsiba ültek, mintha csak turistáskodnának. Jártak Oklahomában és Texasban. Végül Floridában kötöttek ki, ahol négy hónapon át pilótaleckéket vettek, fejenként tízezer dollárért, sőt, gyaníthatóan valamiféle katonai kiképzésben is részesültek ez idő alatt.

Jó kapcsolataikra utal, hogy ugyan egy jó hónappal túllépték a tartózkodási engedélyben megszabott időt, de Mohamed Attának elég volt egy hétre Madridba, Marwan Al-Shehhinek pedig egy rövid időre Marokkóba repülnie, és máris utazhattak vissza az Amerikai Egyesült Államokba.

Lehetséges, hogy valamiféle kettős ügynökök voltak? Lehetséges, hogy annyiban tartoztak az Osama bin Laden vonalhoz, hogy be akarták őket építeni? Azt kiderítették róluk, hogy Mohamed Atta Spanyolországban megpróbált meglátogatni egy gyilkosságig életfogytiglanra ítélt algériait. A nyomozók szerint ez nyilvánvalóan bizonyítja a kapcsolatot Osama bin Laden hálózatával.

De három lehetőség van: az elítéltnek valóban van valami köze Osama bin Ladenhez – tehát valószínűleg figyelik kapcsolatait, és Mohamed Atta igyekszik lebuktatni magát, mert mégsem akar öngyilkos merénylő lenni. A másik, hogy Mohamed Atta éppen kapcsolatot keres. Azért keresi fel a rabot, mert nincs elég embere, azt reméli, hogy a bebörtönzött segít neki kapcsolatba lépni valakikkel. A harmadik lehetőség: alamizsnálkodás. Mohamed Atta meglátogatja bajban lévő hit/sors/tettes társát.

Egy banknál pedig arról érdeklődött, milyen feltételekkel juthat annyi hitelhez, hogy permetezőgép-üzlethez foghasson. Ezen információ alapján állították le a merénylet urán egy héttel a mezőgazdasági repülést az Amerikai Egyesült Államokban. A gondolatmenet kristálytiszta: a gép vegyszert szállít, tehát Mohamed Atta és társai is vegyszert akartak vele szétszórni, tehát az újabb veszély innen fenyeget.

Ennek csak egyetlen keretben van értelme: Mohamed Atta olyan fontos és olyan egyedülálló ember volt Osama bin Ladennek, hogy rá bízta egy másik akció előkészítését is, kockáztatva ezzel szeptember tizenegyedike kudarcát. No de egy világot behálózó hatalmas terrorszervezetnek egyetlen ilyen kaliberű megbízható embere van? És ha igen, akkor miért áldozzák fel egy olyan gépen, amin még legalább három másik társa is tud repülni? Magánakcióról, fegyelmezetlenségről van szó? Akkor miért nem váltották le végre azt az embert, aki sorozatosan vétett Osama bin Laden kiskátéja ellen? Vagy elképzelhető, hogy még mindig túlságosan kockázatosnak találta a nagy gép eltérítését, még nem volt elég embere, ezért érdekelte a másik megoldás? Persze, lehet, hogy csak dorgálást kapott a fegyelmezetlenségéért.

Mindenesetre Mohamed Atta a következő fél évet már nem lépte túl, időben elindult Spanyolországba ment új vízumért. Július kilencedikén érkezett Madridba.

Ezúttal majdnem két hétig maradt, autót bérelt, a Costa Bravara utazott, ahol finnyásan kifordult abból a szállóból, amelybe előzőleg helyet foglaltatott és egy igényesebbe költözött át. Kitalálhatjuk: vele egyidőben egy iraki titkos ügynök is Spanyolországban tartózkodott, az összefüggés nyilvánvaló.

Marwan Al-Shehhi ugyanekkor Amsterdamba repült, természetesen ezt az útját is erősen nyomozzák, van jel ami arra utal, hogy felszedett néhány embert, akiket Osama bin Laden küldött, de sokkal valószínűbb, hogy a háttérben folyamatosan dolgozó hamburgi lakótársnak, Said Bahajinak, a számítógépek és az Internet felelőségnek sikerült toboroznia. Hogy vajon hol van most Said Bahaji? Inkább az a kérdés, életben van-e még, hiszen azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy a holtteste tűnt el valahol a New York-i, washingtoni vagy Shanksville-i becsapódás maradványai között.

Nem is sikerült teljesen feltölteni az ötfős brigádot, Ziad Al Jarrah csak három embert kapott maga mellé. A negyedik valószínűleg az a túlbuzgó fiú lett volna, akit két héttel a merénylet előtt tartózkodtak le, mert minden tapasztalat nélkül azonnal egy Boeing szimulátorral akart kezdeni. A másik három ember sem volt sokkal használhatóbb, erről nem csak a repülőgép sorsa tanúskodik, hanem az is, hogy a szemüveges, könyvmoly kinézetű Ziad Al Jarrah kénytelen volt önvédelmi tanfolyamra járni egyik emberével, akivel együtt lakott Lauderdale-by-the-Sea városkában.

Mohamed Atta július tizennyolcadikán repült vissza az Amerikai Egyesült Államokba és augusztus tizenhatodikán újra feltűnt Floridában, ahol egymotoros gépet bérelt, és kipróbálta néhány embere repülni tudását.

Pedig sok mosolyognivalója nem lehetett, mert ennek a gépnek pilótája volt a legreménytelenebb eset. Hani Hanjour már 1996 óta szeretett volna megtanulni repülni, de hiába nyűtt el sok oktatót, nem sikerült jogosítványt szereznie. Arizonában, Scottsdaleben kezdte. Duncan Hastie, a CRM Airline Center tulajdonosának ma is égnek áll a haja, ha Hani Hanjourra emlékezik:

– Bizony mondom, nem volt az a született pilóta. Három hónap után általában kiadjuk a jogosítványt, de Hani Hanjour csak odáig jutott, hogy képes volt oktató nélkül, egyedül repülni. Ez olyan, mintha egy úrvezető ki tudna tolatni a garázsból és képes lenne egy kört tenni a háztömb körül, de a városba még nem merészkedne.

– Amúgy rendes gyerek volt – meséli oktatója – mindig udvarias, előzékeny, csak hát egy görcs volt szegény. Nyüzüge volt, alig hatvan kiló, és valahogy nem is akart igazán megtanulni repülni. Mintha félt volna valamitől.

Ha Ziad Al Jarrah volt a legjobb pilóta a harcosok között, Hani Hanjourról elmondhatjuk, ő volt a legjobb harcos a pilóták között. Mert a tornateremben, az edzőteremben elemében volt. Az American Airlines 77-es járatát eltérítő csoporttal rendszeresen járt gyúrni a Gold Gym egyik edzőtermébe San Diegoban.

– Amikor bérletet vettek, az egyik akkora rolni lepedőt vett elő, hogy csak lestem. Mondtam neki, vegyen havi bérletet, ne csak hetijegyet, de azt mondta, nem kell. Próbáltam kiénekelni belőle még egy kis zsugát, kérdeztem, mit jelent a neve angolul. Azt mondta, harcost, mondom ez jó, mert angolul úgy hangzik, méz. Meg hogy édes. Erre azt mondta, tudja és faképnél hagyott.

Azt is tudni lehet, hogy állítólagos unokatestvérével, Marwan Al-Shehhivel együtt Boeing szimulátoron is gyakoroltak a nyáron, kétszer három órát, összesen ezerötszáz dollárért. A reptérhez közel béreltek szerény szobát maguknak, egy ágyban aludtak, de valószínűleg nem anyagi okokból, hiszen összesen majdnem negyvenezer dollárt költöttek repülő leckékre, amikor pedig egy bárban fizettek, Mohamed Atta jókora köteg százdollárost kapott elő, és azzal büszkélkedett, hogy ő az Amerikai Egyesült Államok pilótája. Honnan volt ennyi pénze? Nem tudni.

Azt viszont tudni lehet, hogy rendszeresen meglátogatta a San Diego-i különítményt, melynek oszlopos tagja Nawaq Alhamzi volt. Egyetemistának adta ki magát, helyesebben azt mondta, angolul tanul, hogy azután egyetemre járhasson. Viszonylag régóta beilleszkedett a helyi moszlim közösségbe, már 1999-ben felkereste a helyi vezetőt. Abdussattar Shaikh, a San Diego State University nyugalmazott angoltanára volt, a helyi rendőrség választmányának tagja. Kétemeletes háza a helyi moszlim közösség találkahelye. Nawaq Alhamzinak azonban nem ajánlotta fel házát, csak abban segített, hogy megfelelő szobát bérelhessen. Néha elbeszélgetett a magányos fiúval, aki elmesélte, hogy pilóta akar lenne és mexikói lányt akar feleségül venni.

– Amikor az egyik le akart szállni, és csak imbolygott odafent, hát bizony a másik igencsak emlegette Allah nevét. Nem mondom, én is fohászkodtam a mi Urunkhoz, mert leginkább ő segíthetett. Valahogy megúsztuk a dolgot. Képzelhetjük, milyen gyöngék lehettek, ha végülis az a Hani Hanjour kapott bizalmat, aki a repülőoktatók rémeként híresült el Arizonában és négy éven át nem volt képes jogosítványt szerezni.

Amúgy is szerencsés fiúk voltak, Khalib Al-Midharnak már a majdnem nyomába szegődött a CIA, amikor Malajziából jelentették, hogy ott találkozott Osama bin Laden egyik emberével. Mire azonban a bevándorlási hivatal intézkedett, és letiltotta a beutazását, Khalib Al-Midhar már beszivárgott az Amerikai Egyesült Államokba.

Három gépet a három hamburgi diák vezet: Mohamed Atta az elsőt, az American Airlines 11-es járatát, őt követi Marwan Al-Shehhi az United Airlines 175-ös járatán, Hani Najour az American Airlines 77-es járatán és végül Ziad Al-Jarrah az United Airlines 93-as járatán. Az eredeti elképzelés szerint valószínűleg két pilótából és három harcosból állt egy csapat, de ezt nem minden gépen sikerült megvalósítani.

De ha így van, miért jártak össze Mohamed Attával és a többi szervezővel? Miért kockáztattak, miért nem volt elég azt mondani nekik, itt a repülőjegy, erre a gépre szállj fel, erre a jelszóra kapd elő a pengét és harcolj! Erre inkább az ad magyarázatot, hogy a jobb módú, alamizsnálkodó hamburgi diákok szedték össze őket a háttérben szervezkedő társuk segítségével.

Mohamed Atta fegyelmezetlenségére azonban alig van magyarázat: pénteken este mulattak a barátaival. Egy kocsmában még videó-játékot is játszott az állítólag zárkózott Mohamed Atta igaz, nem ivott. Marwan Al-Seahhi viszont jól felöntött a garatra és kiabálva vitatkozott az ugyancsak kapatos Ziad Al-Jarrah-val. Ráadásul az étellel is elégedetlen volt, visszaküldte a konyhára. Patricia Idrissi, a pincérnő aggódni kezdet, hogy kifizetik-e majd a számlát.

– Azt mondtam nekik, jön a váltás, fizessék ki, amit nálam fogyasztottak. Erre az egyikük elővett egy nagy köteg ötvenest és százast. Nem sok jattot adott ahhoz képest, amekkora arca volt. Negyvennyolc dollár volt a számla, nagy kegyesen nem kért vissza az ötvenesből.

A zsugori mulatozóban egyértelműen Mohamed Attát ismerte fel Patricia. Jól emlékezett arra is, amit a férfi mondott:

Még kevésbé érthető, hogy miért látogattak meg másnap – szombaton – egy mezőgazdasági repülőteret, ahol behatóan érdeklődtek a permetező gép tartályának űrtartalmáról, és a géppel elérhető maximális sebességről. Mohamed Atta még a pilótafülkébe is fel akart mászni. A vezető pilóta azonban leparancsolta onnan. Már unta, hogy minden hétvégén megjelenik nála két-három arab és faggatóznak, sőt, fényképezgetnek.

De miért szerzett pilóta igazolványt, ha csak öngyilkos merénylő akart lenni? Mert így juthatott feltűnés nélkül Boeing szimulátorhoz.

A két mérnök, a repülőgép tervező Ziad Al-Jarrah és az építész Mohamed Atta talán még Hamburgban számolgatni kezdett: mekkora a becsapódás ereje, mi történik, ha felrobban a tartály, mekkora kárt képes okozni az a néhány tonnányi robbanóanyag, amivel feltankolják a gépet. Nyilván már ekkor felmerülhetett a gondolat, hogy nagyobb gépnek nagyobb a becsapódási energiája, mi több, azon is van tartály, tele üzemanyaggal. Ez az ördögi elképzelés azonban sokáig vetélkedhetett az eredeti, kisgépes változattal; a pénteki vita után szombaton még egyszer megvizsgálták a kérdést, mielőtt végleg a menetrendszerű járatok kockázatos eltérítésébe fognának.

Erre utal, hogy többen is görcsösen igyekeztek pilóta képesítést szerezni – bizonyára azzal a céllal, hogy repülőgépet béreljenek. Vitákra vagy kommunikációs nehézségekre utal Habib Zacarias Moussaoui esete is. Valószínűleg ő lett volna az ötödik Ziad Al-Jarrah csonka csapatában, de két héttel a merénylet előtt lekapcsolták, mert nem volt ugyan repülési gyakorlata, mégis egy Boeing szimulátorra fizetett be. Ráadásul sem fel-, sem leszállni nem akart, csak vadul kanyarogni.

Mármost ha jól szervezett központi utasításokat végrehajtó akció zajlott szeptember tizenegyedikén, akkor vajon ki és miért küldte ilyen lehetetlen helyzetbe Habib Zacarias Moussaouit? Hiszen az utasszállító gépeken nem volt már szükség pilótákra, sokkal inkább olyanok kellettek, akik egy szál pengével képesek sakkban tartani félszáz embert, olyanok, akik gyakorlottak a közelharcban. Ha valóban profik hajtották volna végre az előre pontosan megtervezett ördögi tettet, akkor legfeljebb ketten tanulták volna meg nagyjából biztonságosan kormányozni a Boeingeket, a másik három pedig azon lett volna, hogy jó harcosként helyismeretet szerezzen, hogy utazzon néhányszor olyan gépen, amilyenen majd akcióba fog lépni.

Ehhez képest meglepő, hogy két szegényesen öltözött fiú úgy szállt fel, az American Airlines 77-es járatára, hogy azt sem tudták, melyik sorba álljanak első osztályú jegyükkel. Az alig húsz éves Nawaq Alhamzi és öccse, Salem Alhamzi amúgy olyan harcosok voltak, amilyenek Osama bin Laden kiskönyvében meg vannak írva: türelmesen, feltűnés nélkül vártak arra a pillanatra, amikor harcba szólítják őket. Úgy is jártak el, ahogy kell: újonnan épült városrészekben laktak, ahol nem tűnik fel senkinek, ha ismeretlenek költöznek a szomszédba. Egyébként sem hívták fel a figyelmet magukra, repülni sem tanultak. Azt sem tudni, mikor és hogyan kerültek kapcsolatba a többiekkel.

Lehet, hogy egy Osama bin Ladenhez kapcsolódó szervezet emelte ki őket a nyomorból; lehet, hogy Mohamed Atta vagy valamelyik társa.

Beláthatjuk: az iszlám közösségekben elég indulat parázslik ahhoz, hogy váratlan helyeken is fellobbanjon a láng. Talán Érdemes lenne Sonntagra, Chomskyra és Grassra hallgatni és utánajárni: mitől izzik a parázs?

Ha kíváncsi vagy az egész könyvre, írj nekünk e-mailt a baktay@baktay.hu címre. Szívesen elküldjük csatolt fájlban.

Vissza a kezdőlapra