(az írás a Mesterkurzus felkérésére készült, eredetileg
Őszinte álarcok - Hazugság, megbocsátás, érdek címmel jelent meg)

Ha felveszel egy álarcot és megnézed magad benne,
mást látsz, mint aki voltál.
Ha leveszed az álarcot és megnézed magad nélküle,
mást látsz, mint aki vagy.
Mielőtt felvetted az álarcot,
másképp láttad magad, mint most.
Ha újra álarcot öltesz,
már tudod, más leszel,
amikor leveszed.
www.pszichoteszt.hu

Katartikus pillanat volt, amikor Laci elkezdte kirakni a sakktáblán azt a helyzetet, amit igazából szeretne. Volt feleségét és két gyermeküket, új élettársát és az ő gyermekét.
– És a volt feleség új élettársa?
– Ő nem számít – vágta rá.
– Volt felesége és gyerekei életében fontos szerepet játszanak. Sőt, a gyerekek többet találkoznak vele mint Önnel.
– Na jó – helyezte el a vetélytársat egy sarokban.
– Ez így reális?
– Ezt szeretném, ez a sötét paraszt, ha egyáltalán a táblára kerül, akkor a sarokba…
– Ez kinek jó?
– Nekem.
– Az jó Önnek, hogy a gyerekei anyja támasz nélkül marad, belekeveredik egy újabb párkapcsolati krízisbe?
– Ő dolga – felelte Laci, kissé bizonytalanul.
– Szeretné, hogy a gyerekei anyjának a legtöbb erőforrását egy konfliktus kösse le?
– Na jó, itt ellehet – teszi a sötét gyalogot volt felesége mellé, aki ugyancsak sötét gyalog.
– Ha a négyéves kislány a világos királynő, azok pedig, aki nevelik, csak sötét gyalogok, akkor mi lesz a kislány nagy korában?
– De ő a mindenem! – sóhajtott Laci.
– Akkor képzelje el, hogy ennek a négyéves gyereknek azt az élményt szerzi, hogy akik nevelik, sötét gyalogok, ő pedig a fehér királynő. Egyfolytában attól fog rettegni, milyen rossz lesz neki, ha felnő.
– Akkor a párom volt férjét is máshová kellene tenni, vagy neki se jó a sötét gyalog…
Így rendeződik át szépen a tábla. Főleg, ha olyan segítő kérdéseket is felteszünk, mint például:
– Most nézze meg, milyen állást rakna fel az anyósa?
– Miképpen változna ez az állás, ha valaki meghalna?
– Milyen volt a helyzet, amikor utoljára békében együtt voltak a feleségével?
Hamarosan rájöttünk, megtaláltuk a hatékony módját annak, hogy az egymást szerető, vagy egymás iránt egyéb indulatot tápláló emberek képesek legyenek a másik fejével, a másik világában is gondolkodni.
Ez a gondolatmenet nagyon messze vezetett. Sorra vettük elő a különféle személyiség- és kapcsolati teszteket, azokat, amelyeket csak nagyon ritkán használtunk. Ezek a tesztek ugyanis mérnek, felmérik az aktuális helyzetet, rámutatnak a gyenge pontokra. Csak nagyon mérsékelten alkalmasak arra, hogy megmutassák az erőforrásokat, segítsenek a jövőkép kialakításában. Márpedig hozzánk konkrét problémával fordulnak az emberek, és mi azon vagyunk, hogy ennek megoldásában segítsünk.
Szóval a tesztek ott porosodtak a fiókban, pedig Zelka nagy gyakorlatot szerzett használatukban, amikor kórházban dolgozott.
Most elővettük őket és elkezdtük kitöltetni a másik nevében.
Helyesebben: természetesen először mi töltöttünk ki néhányat egymás nevében. Az eredmény döbbenetes módon egyezett azzal, ami akkor jött ki, amikor saját magunk töltöttük ki saját nevünkben. Az élmény azonban egészen magával ragadó volt. Milyen is annak az embernek a fejével válaszolni, akit ismerni vélek?
A következő körben azok nevében töltöttünk ki teszteket, akiket ismertünk és elfogadtunk, majd újabb katarzist okozva jöttek azok, akikkel nagy gondjaink voltak. Szépen kibontakozott viselkedésük váza, gondolkodásmódjuk, világlátásuk.
Egyre inkább szembesülnünk kellett azonban azzal a ténnyel, hogy a tesztek célszerszámok. Egy bizonyos dimenzióban mérnek pontosan, ezért a személyiség és a kapcsolatrendszer adott szegmenseit mutatják. Ahogy a röntgenkép is. A modern diagnosztika már három dimenziós képpel dolgozik, a tomográf rétegfelvételeit számítógép rakja össze térbeli testté. A teszteknél nagyon hasonló a helyzet: egyet-egyet kiértékelni jókora munka, összevetni őket és plasztikus képet kialakítani, messze meghaladja az emberi agy kapacitását. Éppúgy intuíciós alapon működnek, mint az a diagnózis, ami az első terápiás mondat elhangzásával egyidőben alakul ki.
Egy jó évünkbe került, amíg megtaláltuk azt az informatikus társat, akivel összegyúrtuk azt a teszt-rendszert, amely a CT-hez hasonló összetett képet alkot. Minőségi ugrást hajtottunk végre. A Pszichoteszt olyan komplex értékelést, Pszichogramot ad, amit egy szakember képtelen létrehozni.
Mi több, már tudatosan segíti is, hogy más nevében töltsék ki. A legelején rákérdez: saját- vagy más nevében tölti ki?
Aki más nevében fog neki, azaz más arcát álarcként felöltve néz a tükörbe, azt minden kérdésnél emlékezteti erre.
– Válassza ki a sakk figurák közül azt, amelyikkel xy megjelenítené saját magát!
– Képzelje el, milyen volna megnézni xy poszter méretűre nagyított fényképét!
– Idézze fel milyen xy, amikor kedvére való egy szituáció!

Az eredmény pedig lenyűgöző.
És még egy műhelytitok a Mesterkurzus számára: az első találkozás után – mielőtt elhatározzuk, milyen terápiás folyamatot javaslunk – mi magunk is kitöltjük a Pszichotesztet kliensünk nevében és a Pszichogram birtokában döntünk.