(az írás a Mesterkurzus felkérésére készült, eredetileg
Szépségfasizmus - A test és a lélek átszabása címmel jelent meg)

Irén azzal állított be hozzánk, hogy az utóbbi fél évben 12 kilót hízott.
– Azóta egyfolytában csak dagadok, amióta elkezdtem dolgozni. Előtte, amíg fél éven át munkát kerestem, egészen jól tartottam a súlyomat. Pedig állítólag a szorongás miatt zabálnak a legtöbben.
– Így gyűjtenek tudattalanul tartalékot a nehéz időkre.
– Bizonyára – von vállat Irén. – Egyébként én most is szorongok rendesen, mert egyetlen elődöm sem bírta fél évnél tovább.
– Akkor ön már a határon van.
– Meglehet – von vállat Irén – ezért jöttem.
– Mit lehet tudni az elődeiről?
– Vagy szeretői lettek a főnökömnek, így terhet jelentettek neki, vagy elkerülték a szereposztó kanapét, ezért megdühödött rájuk.
– A szex volt a fókuszban.
– Úgy tűnik – von vállat Irén. – Ez így van rendjén.
– És az Ön esetében?
– Nem tetszem neki.
– Kezdettől?
– Kezdetben tett egy két tétova kísérletet, azután már úgy megtehénesedtem, hogy végképp elment a kedve tőlem. Meg is értem.

Még egy kicsit dolgoztunk Irénnel, azután megfogalmaztuk hízásának okát: önvédelmi hájat növesztett. Védőburkot.

Esete gyakoribb, mint gondolnánk. Sok asszony védekezik így férje zaklatása ellen, a túlságos munkahelyi nyomás ellen, vagy éppen a címlapok véznaság-terrorja ellen. Vagy egyszerűen az ellen, hogy beálljon gyúrók és fogyózók egyre agresszívabb táborába, amely kollektív bűntudatot kelt mindazokban, akik nem hajlandóak alávetni magukat a globálisan egyetlen helyes életmódnak, értékrendnek.
Mert az igaz, hogy soha ennyien nem törekedtek tudatosan egészséges életmódra, de az is igaz, hogy soha ennyien nem vallottak kudarcot ezzel a törekvéssel. Annyira a kilók körül forog a világ, hogy azok egyre gátlástalanabbul szaporodnak.
Logikus. Ha egyszer azt sugallja a címlaplány, én vagyok az etalon, hozzám képest csak kövér lehetsz, akkor ezt tudattalanul úgy értelmezem: kövér vagyok. Ha pedig kövér vagyok, akkor már mindegy: az vagyok akár öt kilóval nyomok többet az etalonnál, akár ötvennel.

A hozzánk fordulóknál azt figyeltük meg: minél közelebb van valaki a társadalom által ideálisnak tartott enyhén alultáplált állapothoz, arányosan annál elégedetlenebb magával. Aki tehát öt kilóval érzi magát súlyosabbnak a címlaplánynál, nem tízszer annyira elégedett, mint az, aki ötven kilóval véli magát többnek. Nagyjából ugyanannyira foglalkoztatja a túlsúly dolog. Nagyon keskeny tehát a tűréshatár. Elég egy rövidke kiengedés és máris ott találjuk magunkat az alsóbbrendűek táborában. Így aztán azok is szoronganak, akiknek egyelőre sikerül megfelelni a címlapok elvárásainak. Márpedig Iréntől is tudhatjuk: a szorongás miatt zabálnak a legtöbben.